Birtalan Ferenc
Önvallomás
|
A síneken túl
valaki volt mellettem
próbálom összerakni a mozaikot
az első ajtónál álltunk
sürgetett
természetesnek tűnt nekem kell vezetni
de magától elindult
úgy kellett felugranom
a vezetőfülke zárva volt
valahogy kinyitottam
meg akartam állítani a villamost
csak fekete gombokat találtam a vezetőpult alatt
azokat forgattam nyomogattam
mi lesz ha bármi közbejön
bár nem mentünk túl gyorsan
tudtam bármit letarol az a szörnyeteg
messze mintha eltűntek volna a sínek
gondoltam ha neki tudnám vezetni valaminek
talán fékezné leállítaná
de vitt a láthatatlan pálya
kormányozni nem lehetett
féltem engem okolnak majd
hiába mondom
próbáltam mindent amit lehetett
valakinek el kell vinni a balhét
és nem mentség
én soha nem akartam se vezető se kalauz lenni
valamiért
nekem kellett felugranom arra a rohadékra
magyarázhatok akármit
tudtam egybe nőttünk ezzel a közös úttal
mindentől messzire mentünk
ott csikorogunk valahol a vágánytalanban
nézek előre a vakfoltos ablakon
fogyó reménnyel
talán valaki hazaálmodik
|
|
Megjelent könyvek
Bérszalagkokárda
Versek, 1985.
Tarisznyában a tenger
Történetek gyerekeknek, 1989.
Összevesztem a tulipánnal
Gyerekversek, 1989.
Halottak Napja, Élők Napja
Versek, 1994.
Talpig fegyverszünetben
Versek, 2006.
A félnégyes barom
Versek, 2007.
Csak kékre lépj
Versek, 2008.
Viszonylag minden (Tsepeli gavotte)
Versek, 2008.
Hetvenkét lépcső Teljes szöveg!
Versek, 2009.
Szökőár után is hazatér a tenger (Kis indiánkönyv)
Versek, 2010.
Versek regénye Letölthető szöveg!
Önéletírás, 2010.
Egyéb
Publikációk 2006-tól
Legutóbbi frissítés: 2011. július 11.
Versképcsarnok
Legutóbbi frissítés: 2007. április 13.
Visszajelzések
Legutóbbi frissítés: 2010. november 23.
Küldj angyalokat
Kishangjáték
Improvizációk temperára
Levél küldése
|