|
Add a kabátod Ha nem nézném az éveket, s lesegíteném kabátod, itt hallgatnám a léptedet, szuszognál a dupla ágyon. Javíts ki, hogyha tévedek. Fejed karomon lenne tán. Álom jönne, menne álom, hogy tudjál emlékezni rám. Mert így kellet volna lenni, mikor még bennem élt a vágy: belépj az előszobából, mikor még volt bent dupla ágy. Két párnára járt az álom, mikor még erős volt karom, ringatott a szuszogásod, mikor még volt nemtudhatom. Figyelem az ajtót, csönd van. Valaki messze kint matat. Mintha a lift megindulna, s én persze azt hiszem, te vagy. Fordulok. Két óra lassan, a reggel még nagyon messze. Felakasztom a kabátod vaksi előszobacsendre. |