|
A J és a G épület közötti magas téglafalon közvetlenül a porolók mögött ahol vastag farudakat tartottak a sínekből készített vasoszlopok talán a belövések még évekig kitartó nyoma nagy lyuk tátongott ott másztunk át a névtelen utcácskára az ötli és a fatelep beton kerítése mellé az az átjáró úgy tartozott gyerekkorunkhoz mint a gyártelepek a vagonokkal ahogy vonszolódott velük az utánozhatatlan-zöld muki azokra a porolókra másztunk bátorságot hencegni hüledező lányok előtt lógtunk összekulcsolt kézzel lábbal akár a denevérek még nem volt ott kert pár csenevész fagyal néhány nőszirom tengődött lándzsás levelekkel ezerkilencszázötven nyara lehetett még nem jártam iskolába négykerekű kocsin téglákat hoztak homokot meszet s estére eltűnt a lyuk átmászni többé nem lehetett akkoriban rakták ki hátra a táblát törökbecse utca a többi névtelent is elkeresztelték hát lett osztály és strázsa is kikupálódtunk névileg stróbl alajos kimondani alig lehetett de hiába minden próbálkozás maradtunk mi voltunk juranics telep |