egy hete sincs



hogy az álomolga verset írtam
azóta nyugtalanít
görgetem magam előtt
mint beragadt dallamot
halál törött üveg

kétezer-kettőben faddon
elejtettem egy tükröt
eszembe jutott anyám
de annyi csak
összesöpörtem

hogy valami megváltozott
mindenki tudta
én voltam a dráma balekja

novemberben
a khan al khalili bazárban gondoltam
jó lenne eltévedni
nem jönni vissza
fölültök a gépre
én megtanulom a nyelvet
de hogy a picsába írják arabul csepelt

mentem az idegenvezető
magasba mutató keze után
leültünk a minaret előtti téren
és meghallgattuk a gépmüezzint

janiék decemberben kivágták a jegenyefát
nem tudtak ráállni az antennával az adótoronyra

valahol most nyaralnánk
július végén a legjobb huszonötödike körül
bár most ez se igaz
alsónémedi felől villámlik
idehallatszik mélyről a dörgés

a tükörhöz annyit
fene gondolta volna
hogy ilyen halál is lehet

az olgás-álomvers után reggel
levertem egy poharat a sarokvitrinből
hatásvadász epizódja a történetnek

anyu szerint a tükörtörés halál
a szerelemtelenség pusztulat

őrlődöm régvolt időkön
mindenütt szilánkok
temérdek üvegdarab



[KEZDŐLAP]