|
Főnix I. két évszám közt az életem nem számtan ez történelem tavasz van mezítláb megyek még nincs halottam hat leszek gyermekkorom aranyhomok dobom lehull időt lopok vadszőlő ecetfa akác még nem látszik sehol se rács nem neszez a bűntudat sem volt-voltom parázna testben tisztán esnek a záporok és semmi nincs mi átkozott minden ígéret fény arany nem érzem fogolynak magam ámulok körben égi csönd tűzmadaram jön felköszönt II. egy pissznyi csak még ennyi telt s közben életem elszelelt mint léggömböd ha fölfújod röppen lehull már jól tudod elhagytak én meg másokat találnak majd mi álmot ad csillag remény nem változik az álom van hát álmodik két évszámmal egy volt neve s ígéret: nem hitted te se a hideg föld hideg marad amit adott vár visszaadd persze rossz: jó lenne lenni nincsek után is lehetni elhamuhodni szállni föl tűzmadarunk hol tündököl |