|
melyik sarok gondolat mögül mikor ki bukkan elő nem tudható nem árulkodott az este napsütött padsorok szikrázó fehér ruhák nem értettem a fényes templomot akárha keresztelőre mentünk a padok között előre próbáltam visszatartani de az anyákat nem lehet ott volt elöl az üveghasábban galambszürke ruhában de égszínkék vette körül fogait nem fedte ajka karja csont holt izomköteg anyu feléje nyúlt mozdulata anyás hangja sikoltó megrándult anna arca keze a hasába tépett nem értettem mit akart tudatni velem miért kellett a templomba hozni ki szembesít a múlttal miért a tömeg fehér ruhákban az éjszaka nem válaszolt most egy telefont várok megnyugtathassam annát anyut nincs semmi baj hisz elmúlt ez az éjjel is a hét második felén megérkezett a havazás közelítek a megoldás felé rakosgatom a képet felfejtsem mi titok mit értek valami fontosnak kell lenni azért a templom óriás hajója s valami egyszerűnek a fény fehér ruhák azért azért van anna a koporsóban lássam velem volt velem maradt vigyázott a hatvan év alatt mert ő a hűség a szeretet fény a templomok felett halálon átütő jelen s anyu a család a szent egyértelmű hogy mit jelent nagy mágneséhez az időnek hozzá szalad vissza mind kik belőle nőttek s ha mindenki holt vagyok a kényszerű jelen bennem gyűlik ami volt anyu anna szerelme fölöttük én őrködök rejtek babos ruhát galambszürke kosztümöt hiába angyalítják át a kékek mosolyuk itt van zselyke arcán s már ő az őssejtig minden ős |