Nyár, 1963



Arra emlékszem: sütött a nap.
Ám merre voltunk, nem tudom.
Pokrócunk a fák alatt,
túl embernemjárta földúton.

Valami síkon. Hegy semerre.
Végtelen, aranykalászos ének.
Nem volt remény kegyelemre.
Távolból indultak a gépek.

Bokrok közt pelék matattak.
Álmosítón zsoltározó kabócák
mintha jelre, kis szünetet hagytak,
s alánk fordult az égi ország.



[KEZDŐLAP]