Óbudai impromptu



Kerestem, holt-kutya, nyomodat kerestem.
Nyarakkal-telekkel Óbuda betemette.

          Ott, hol Aquincum felől az út ideér,
          kileffedt vérzőn porra a nyelved.
          Szaladtak harci kocsik. Senki nem állt meg.
          Kit érdekel egy porba-hűlt kutyatetem?
          Gyűltek az évek, védően betakartak,
          de nézhetek akármerre, te ott vagy!
          Sárló véreddel, Pannon-útra tapadsz.
          Vonszolódom. Közeledik hozzád a csendem.


Leszek, amivé hagyják isteneim:
szemernyi csönddé, rigóénekekben.



[KEZDŐLAP]