Para-fázis



Mikor az uccán átment a kedves,
hétfő volt, tudtam: holnapra kedd lesz.

Mikor gyöngéden járdára lépett,
odanéztem a bokája végett.

Mikor a válla picikét rándult,
Parkinson-kór, gondoltam, de már múlt.

Lebegve lépett – már gyúlt a villany,
én néztem kedvtelve: megtanítsam?

És ránevettek, senki se bánta,
ő a reményem: a panoráma!

Akit ringattam vigyázva, ölben,
akkor mocorgott, elmenne tőlem.

De begyes kedvük szívemre rászállt,
hajlítgattam a kecses virágszárt.

És ment a kedves, szépen, derűsen,
s szeleltem utána, egyszerűen.



[KEZDŐLAP]