|
Sál, olasz fazonú inggel az angórasálammal nem tudom mi lett ahogy a nyaraimmal se kutatok minden szegletet mások a virágok a nevetések hol a kék nagykockás olaszos ingem az a zárt kétgombos fazon eltűntek a májusok is hiába jönnek új orgonák az a valamikori nincsen öt-hatéves lehettem mentek tavaszok telek és hiába kerestem nem tudtam a sálat megtalálni már ahogy elveszett a rózsadomb bogárral a vár a vérmező a hármas-határhegy óbudával hiába kutatom nem kerül elő a házmán utca a gesztenyés a csepeli zsidótemető se eltűnt ujjaimból az érted remegés hogy tudhattam volna előre minden örök mint az angórasál és végül minden összeáll a soha nem mozduló időbe |