Télvégi őszből



a kanyar előttre nem emlékszem
befordultunk a partra
vonattal busszal nem tudom
szánalmas kopott volt minden
a székeken ballonkabátban ültek
fehérben

fakó téglaszínű pólódat térdedre húztad
úgy kuporogtál
kicsit oldalra fordulva bal karod arcod előtt
csak félprofilod láttam
a vizet hallani sejteni tudtam
de biztos voltam benne
ott van

asztalok székek között sivár homok
megyünk a kanyarban
tó tenger-e nem tudható
és rohadtul ősz van

hasra fordítva fekszik a csónak
megyünk a februári álomkanyarban
és egyre azt érzem: vége
látlak: fölhúzott lábbal ülsz a széken
egy régi nyárban

elhagyjuk a partot a télvégi őszből
meztelen combod idevillan
látom téglaszín fölsőd
szomorú félprofilod
homokra égő tekinteted

nem nézel semmi után
utánam se
soha többé



[KEZDŐLAP]