Úton sehovába



valami mezőn pagonyban
mentünk reménnyel
mi parázs belobban

hogy tagadjam
hozzám simultál
elfogadtam

mentünk sehovába
fogtalak volna
ne légy az éj hiánya

út nem maradt mező se
a rigódalt elmosta a szennyvíz
ahogy belezuhant a csőbe

álmaim félszépek
foszlik ónszínű képed
az ember beleébred

tükörbe nézek
magamat látom
sehol se téged



[KEZDŐLAP]