A víztoronynál



mocsok mindenütt
a víztorony valószínűtlen óriás tölcsérgomba
sejteni csak
beburkolózik nyálas szürke ködbe

gyere új év
reményekkel gyere
a régit född be

föl-alá
nap-nap után
ez a sétajárat
kezemben csukott esernyő

épülnek omlanak a házak

megkerülöm a Szent Imre teret
piros-bogyós bokrok sora kísér
s vissza a Kossuth Lajos utcán
amíg a szem elér

leveleit az orgona rügyekbe zárja
várja márciust
feszül a rügyek magánya

négy óra sincs
s tolakszik már az este
lombtalan fák
betonfalak közt átszüremlő ének
panel-Chopin

mintha sosem volt volna nyár

itt élek
szemben a víztoronnyal
ahol a madár se jár



[KEZDŐLAP]