Az őszbe



egy kis fény kellene az őszbe
mezővel messze
erdőszéllel
köveken csobogó patak
fogaidon a nevetéssel
szinvásra hozva az egészet

emlékezni fogok erre a délutánra
éled a hibiszkusz
kit már rég leírtam
erkélysarokba löktem
fellélegzik
levélbe döccen
s maradok megint vesztes
hűtlen elhagyó
kinek újravirágzik

szép lesz az ősz
hozzon akármit
mégha erdőm patakom se
csillagokon túli hűség
kúszik szerelmesen
a hibiszkuszágig
rámosolygok
ahogy rezzen is értem
aztán szeptembervégi csend
szemérem



[KEZDŐLAP]