|
Csepelégia A ház amelyben most lakom éltem nyugati felén túl rosszemlékű gyárakon már eltűnésremény így őszelőn ha alkonyod ikerboróka-kúp köszönt utolsó teled alhatod aztán majd lesd a vízözönt. Hol most lakom a ház amely csak pillafény csak buksi csönd ha kérdlek én hát úgy felelj galambként búgd mint méh dönögd hogy alkonyánt hogy őszülén amottan tél itt kert virág fut indán föl e költemény s lent titkos férgek foga rág. |