Emléknyár



ülök a parton
nézem felhők fénykatedrálisában
a hegyek mögé bukó napot

annyira triviális
visszafojtom lélegzetemet
nehogy elriadjon ez a talán

utolsó pillanat
mikor eltűnik a nap
s még itt az aranyragyogás

kell hogy értsd
a szemérmes képzelet
mit rejt s ugyan miért

a sok év mit se számít
de a fáradó szív remeg
nem figyeltem rá sokáig

végérvényes vagy mint az alkony
fájón ereszt el szemem
elfogysz templomég a parton

ezen merengek most ezen
a part a tó is vaksötét
te maradsz

mindétig mindenemben
istenre várok
nem szabad aludni még



[KEZDŐLAP]