|
Erkélyjelenet Holnap vasárnap, az Úr pihenőnapja. Erkélyemen nyers beton – következik a fenti sorból –, szombaton. A berozsdált költő – én – a gép előtt, a forgószéken ül, sokszor azt se tudva, mily napon, magában, istentelenül. Maholnap zöldkockás lesz az erkély, mosolyogtató aranyüveggel. Az Úr pihenőnapján meglocsolom a betont reggel. Aztán a jövő héten, talán már pénteken kiteszem az asztalt, mindkét székem. Ragyog az erkély, mindenem készen, ahogy délelőtt meséltem. Kicsit elücsörgök – remélem, nem fog éppen esni –, ábrándozok a messzit nézve. Eszembe jutsz – ugye nem nevetsz ki –, odaképzellek a másik székbe. Zöld az is. Lehetne más színű, de zöld. Mindennek van miértje. |