ezen a márciusvégi délelőttön próbálgatom



mint ezerdarabos puzzle-t azt a két délelőttöt
persze akkor nyár volt augusztus meleg
és hiába kínlódom nem tudom összerakni a történetet
fényekre emlékszem sötét ruhákra
két oldalt mocsok kandeláberek
de nem érzem a denaturált szesz szagát
az adta-e a halványsárga fényt
vagy már műlángolás volt gépzene
amire a tűző napon lehorgasztották fejüket a csokrok

ezen a márciusvégi délelőttön
próbálom elhitetni magammal
a csöndszünetekben rigóhang cinke szólt
és békésen a méhek bogarak zümmögése
de ezt csak most akarom beilleszteni a képbe
mert egyáltalán nem emlékszem arra se
kik álltak mellettem
csak rémlik annyira fájt a derekam
hogy hiába váltogattam a lábam
és vártam rakják a kocsira a virágokat
induljunk talán múlik a zsibbadás
és neked is borzasztó lehet várni a napon bezárva

ezen a márciusvégi délelőttön
lényegét tekintve valami összeállt
ami meg sem közelíti az akkort
de tudomásul veszem vannak dolgok
amiket hiába akarok újra és ezerszer megidézni
a tovagördülő évek fölmorzsolják a felejthetetlent
előbb a számok homályosulnak
később az arcok
és ma már elfogadom ha nem is értem
működik az önvédelmi rendszer
ami nem hagyja kibogozni a réget
és súlyát veszti az is lesz-e ki akarja rám a választ
akibe hiányként beleégek



[KEZDŐLAP]