|
Ez jutott eszembe Piafról errefelé az esti csöndben, alig hallani bármi neszt. néha egy autó és a pécé, de ennyi csak, magad lehetsz. egyedül, hol egy ócska ágy van, nincs kivel megosztanád. gunnyadsz a gépelőtt-magányban. a gondolat mocsok, galád. hazugszavak forognak szádban, mondhatni, jó szonettanyag. semmi nincsen, csak a vágy van, csönded keresztjét vonszolod. rabként, tizennégy sorba zártan mit vársz, mi még, mi jönni fog? |