|
Manír Nem lett könnyebb a lelkem, hogy meggyötört arcod láttam, hogy manír a mosoly a szád sarkában, s még így se biztos: talán megérted, mire megy ki a játék, miről is szól az ének. Persze tagadnád, nevetnél. Ismerem minden rezdülésed. Kiölted magadból, az lehessél, mi hullámok fölé emelt téged. Nézek bolondos ősz hajadra, érzed-e még: simogattam. Mire gondolsz most, Kasszandra? A sereg Trója alatt van. |