|
Tízkosz dizenkettő Giacomo nézte a foltokat nem gondolt semmiféle borra mégis úgy tűnt ismerősek az egyik mint egy fabábu orra nem feszítem tovább a húrt látta a rendetlenségben a rendet úgy már könnyű volt elzongorázni Dzsepettó szinte ráderengett bár nem volt Kandúr se Róka a mese magyarra szűrve királylányra királyfira átkozódott a Tündészürke a szerelem csillogás vakság de az igazi kibír minden átkot elűzi a gonosz boszorkákat tűzre kerülnek a fakirályok |