ma arra gondoltam mikor Terike a közértben(tudod az a morcos)
megint fölfújta magát
hagyni kéne a francba az egészet
belecsapni a kosarat a pultba
s hussanni mint elriadt varjú az égre
de kifizettem ahogy illik
és indultam a gesztenyés utcán
tegye ez a nap is a dolgát
meg a kutyának is ennie kell
és neki rajtam kívül...
– közben a kapuig érek –
jó alibi az ittmaradáshoz
s a kutya a költő
egymásnál így lel menedéket