Veronika



Veronika passióm legenda-e
ma érdektelen
miként töviskoszorúm keresztem

nem utánozni akartam
mikor terhemet cipelve-vonva
ezerszer elestem

leköptek kiröhögtek
volt kinek szemében
vérszínűvé váltak a könnyek

sodort vak harag árja
a Domb felé
magángolgotámra

tudtam: így kell lennie
kik ünnepeltek
nem mer követni senki se

kik hirdették: király vagy
ma hóhérkézre adnak
csere-Barrabásnak

kétezer év után nincs így rendben
több remény kellene
mint hozomra hinni kegyelemben

passióm legenda-e érdektelen
mi előttem volt mindegy
mi utánam: legyen

ám kell örömhír is mára:
valaki megtörölte arcomat
fülembe súgott: nem volt hiába

esendők vagyunk esendők
láttam amikor visszanéztem
magához szorította a kendőt

[KEZDŐLAP]