× Ez van
Piaci adatok, szubjektív énközléssel hígítva/dúsítva

× Blog
Napi rendes és rendetlen agymenéseim

Tudatmódosítók
Nem drogok: leginkább könyvek

Salátástál
Általam elkövetett könyvek, írások;
versek MP3-ban

× Terápia
Ha valami nem stimmel veled...

× Sorskönyv nélkül
Pszichológiai, önismereti és
pszichoterápiás témában írt blogom

Olvasókönyv
Mások által elkövetett írások

Képmutatás
Vizuális segédanyag

Levél nekem –
– ha úgy gondolod

Kijárat...
Linkgyűjtemény

Első gimnazista koromban írott 1 691012-2415 címmű versem így végződik: „tollal / félig írt füzettel / indulok szerencsét próbálni / Birtalan Balázs lehessek”. E projekt beteljesedését utóbb változatos utakat bejárva, leleményes eszközökkel próbáltam megakadályozni.

„A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja” – ígéri a Jelenések könyve. Hosszú ideig kutattam megszállottan a magam fehér köve után; e korszak mélypontjának azt az időszakot tartom, amikor azzal áltattam magam: megtaláltam. Részben ennek következményeként volt bő tíz év az életemben, mialatt egyáltalán nem írtam verset.

A kő kereséséről letettem (bár némelyek szerint valaha a kezemben volt, csak mint ama tengerpartot járó kisgyerek, messzire hajítottam). A győztesség kérdése egy ideje nem foglalkoztat, mi több, kifejezetten igyekszem kerülni azon helyzeteket, amelyek csak a győztes-vesztes dichotómiában értelmezhetők. A személyi szám általános használatát az évek során alkotmányellenesnek minősítették.

Marad a toll, füzet.

Művirágok a szimbolizmus oltárára című,
2009-ben megjelent verseskötetem fülszövege