Egy bemutatkozó oldalon adatok találhatók. Alább ezeket sorolom fel, becsülettel. Mindazonáltal ha valóban kíváncsi vagy rám, arra, aki (szerintem) valóban vagyok, többet tudsz meg rólam, ha átkattintasz a Tudatmódosítók oldalra.
Nevem: Birtalan Balázs.
Születtem: 1969. október 12-én, Budapesten.
1979-ben hat versem jelent meg vidéki napilapok gyermekrovatában.
1983-tól folyamatosan jelentek, jelennek meg verseim, cikkeim, publicisztikáim különböző újságoknál, folyóiratoknál. Ábécé-sorrendben, a teljesség igénye nélkül: Egyházfórum, Ezredvég, Élet és Irodalom, Fundamentum, Ifjúsági Magazin, Kalligram, Kapu, Keresztény szó, Kincskereső, Közjegyzők Közlönye, Magyar Ifjúság, Magyar Narancs, Marana Tha, Mások, Mérleg, Mozgó Világ, Népszabadság, Népszava, Spanyolnátha, Új Ember, Új Tükör.
1987-ben középfokú állami nyelvvizsgát tettem angol nyelvből.
1987-ben 3. helyezést értem el vers-kategóriában Sárváron, az évente megrendezett Diákköltők, diákírók országos fesztiválján.
1988-ban 1. helyezést értem el ugyanott, ugyanazon kategóriában.
1988-ban érettségiztem Budapesten az Eötvös József Gimnáziumban.
1989-ben felsőfokú állami nyelvvizsgát tettem eszperantó nyelvből.
1990–1992 között kispapként négy félév teológiát végeztem Esztergomban, az Érseki Hittudományi Főiskolán.
1993-tól sok éven keresztül aránylag aktív résztvevője voltam a hazai melegmozgalomnak; nevemet leggyakrabban a keresztény hit és a homoszexuális orientáció összeegyeztethetőségének kapcsán emlegették.
1993 őszén két katolikus barátommal megalapítottam meg a Bíborpalást Katolikus Homoszexuális Közösséget. Ez az imacsoport volt Magyarországon az első keresztény-meleg kezdeményezés. Mintegy másfél évig működött, míg végül bizonyos belső problémák miatt apránként elhalt.
1995–1996-ban két félév pszichológiát hallgattam Budapesten, az ELTE BTK-n.
1995. szeptemberben jelent meg B-változat című verseskötetem (Budapest, Anonymus Kft., szerkesztette: Angyal János).
1996 augusztus 1-jén Sándor Bertalan barátommal (aki akkoriban kapucinus papként szolgált) megalapítottuk az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért nevű csoportot, amely működésének tíz esztendeje alatt egyedül képviselte a hazai keresztény-meleg önszerveződést.
1996–1997 között angolt tanítottam.
1997. áprilisban jelent meg Halállal lakoljanak? – A homoszexuális ember és a kereszténység című könyvem (Budapest, Cartafilus Kiadó).
Az 1988 és 1998 közötti időben (a köztes időszakokban) többnyire könyv- és/vagy CD-árusként működtem, a legkülönbözőbb munkáltatóknál.
1998. augusztustól 2010. januárig okiratszerkesztőként dolgoztam Újpesten, egymást követően két közjegyzői irodában.
2001. március 5-étől élek párkapcsolatban Tomival.
2003-ban, a 34. Magyar Filmszemlén bemutatták Frivaldszky Bernadett rendezésében az én történetemet feldolgozó Halállal lakoljanak? c. 55 perces dokumentumfilmet.
2005 januárjától rendszeresen vezetem saját személyes blogomat.
2005–2006-ban elvégeztem az Integratív Pszichoterápiás Egyesület 200 órás módszerspecifikus képzését, amelynek fókuszában a hipnózis, a KIP, az NLP és az Ego State Terápia állt.
2006–2007-ben egyéni pszichoterápiába jártam, amelyet a terapeutával közös megegyezéssel, sikeresen zártunk le.
2006-tól foglalkozom terápiás keretek között és pszichoterápiás eszközöket alkalmazva olyanokkal, akik elfogadják az általam nyújtott segítséget.
2007. november és 2009. március között 180 órányi sajátélményre tettem szert pszichodrámából.
2008. február 18-én – a megkeresztelkedésem 19. évfordulóján leírok magamról két dolgot: A „római katolikus” jelző egyértelműen nem, a „keresztény” jelző nem egyértelműen helytálló rám nézve.
2008. novemberben jelent meg Aszalt szilva naplementekor (Mémtörténetek) című könyvem (Budapest, Katalizátor Kiadó).
2009 januárjában a blogom látogatottsága elérte a 100 000-es számot.
2009. július 30-a óta vagyunk Tomival bejegyzett élettársak.
2009. decemberben jelent meg Művirágok a szimbolizmus oltárára című verseskötetem (Budapest, Katalizátor Kiadó).
2010-ben néhány hónapon keresztül szinkrondramaturgként is dolgoztam.
Terápiás tevékenységemmel szoros tartalmi összefüggésben 2010 szeptembere óta vezetem Sorskönyv nélkül című pszichológiai blogomat.
2010. május és 2011. május között további 150 órányi pszichodráma sajátélményt szereztem.
2010–2011-ben elvégeztem az Integratív Pszichoterápiás Egyesület 50 órás Fejlődéslélektan és pszichopatológia képzését.
2011-ben részt vettem az egyesület Módszerspecifikus Integratív Gyermekpszichoterápia (IGYP) képzésének 30 órás Tranzakcióanalitikus terápia gyermekekkel és serdülőkkel, valamint 30 órás Ericksoni hipnózis és rövidterápia serdülőkkel képzésmoduljain.
2011 tavaszától részt veszek az egyesület 100 órás Kognitív viselkedésterápia műhely című képzésében.
Megjegyzés: A fentiekből is kiderül, hogy nem vagyok orvos, sem pszichológus. Nem végzek egészségügyi, sem kiegészítő egészségügyi tevékenységet. Az általam nyújtott segítő szolgáltatást terápiának nevezem, és abban az értelemben használom, ahogy azt a vonatkozó oldalon kifejtem. Azonban a hatályos magyar jogszabályok értelmében az nem tekinthető pszichoterápiának.
Honnan az interneten általam rendszeresen használt nicknevek?
Feanor: J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura című könyve nagyon sokáig állt olvasatlanul a könyvespolcomon, azzal, hogy „majd ha lesz időm, nekilátok”. Időm ugyan nem lett, de a közjegyzői iroda olyan messzire esik a lakástól, hogy a hosszú metrózások során bőven van lehetőségem újra és újra belevetni magam Középfölde fájdalmasan szép és a valóságosnál igazabb világába, tündék, hobbitok, törpök és entek közé. E könyvben csak párszavas utalás történik Feanorra, az óidők egyik legnagyobb eldájára, A szilmarilok című könyvben azonban olvasható élete és halála. Amikor 2000 tavaszán virtuális életem kezdetét vette, és IRC-n, fórumokon stb. nicket kellett választanom, szinte intuitív módon találtam meg az összecsengést Feanor és részben valódi, részben vágyott önmagam között. A hihetetlen ügyességű és utolérhetetlenül találékony elda az „igazság bajnokaként” nem tűrt semmiféle elnyomást, s a hatalommal szembeszállva, a legjobb indulattól hajtva, de a maga útját járva – végül katasztrófába vezette népét és önmagát. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot” – mondja Jézus. E boldogság soha nem volt idegen tőlem. Talán mert szüleim sohasem kezeltek taknyos kölyökként, van az, hogy kiskoromtól fogva egyetlen tekintélyt tudok csak elfogadni: a jóakarattal párosult tudás hatalmát. S ha valaki rosszindulattal és/vagy ostobán próbál uralkodni környezetén, hajlamos vagyok önpusztítóan is ellenállni neki. Ebből a körülöttem levők többnyire csupán az öncélúnak vélt ellenállást vagy a színpadiasnak mondott önpusztítást észlelik. S ha ilyenkor az ember eredendő jóságáról, az igazság kérlelhetetlen kereséséről beszélek – kimondva vagy kimondatlanul, de gyakran naivnak és idealistának titulálnak. Ilyenkor nem tudok észérvekkel vitatkozni. Még az is lehet, hogy nekik van igazuk.
Izmael: Daniel Quinn Izmael c. regénye (a folytatásaival együtt) egyike azon kevés könyvnek, amely váratlanul, gyökeresen és tartósan átalakította a gondolkodásomat olyan alapvető fogalmakról, mint világ, ember, civilizáció, kultúra, vallás. A címszereplő bölcs, de morózus gorillát azóta példaképemnek tekintem; tanítását pedig – mint világképem fontos és integráns részét – igyekszem megosztani környezetemmel.
|